A repülés varázslatos élménye még egyetlen játékban sem volt ilyen természetes élmény.
Egészen különleges hangulatú környezetbe repít el (szó szerint 
) az Eagle Flight VR játék, hiszen az emberek bár hiányoznak, a természet megkezdte a (vissza)hódító hadjáratát, de nyoma sincs zombiknak vagy robotoknak vagy bármi hasonlónak, a posztapokalipszisből itt csak a jó dolgok maradnak meg. Egyszeri madárként fészket rakunk, párt keresünk és persze elzavarjuk a keselyűket, denevéreket és hollókat – és nem fogjuk nyomozni a humánok eltűnésének okait.
Mindenképp érdemes a legfeljebb két-három órás sztorimódot letudni, bár egyáltalán nem ezeken van a hangsúly. Lényegében Párizs felett repkedve különféle kihívásokat kell teljesítenünk, eleinte könnyűeket és békéseket, később harccal telieket és olykor piszok nehezeket. A harcokban nem karmainkat, hanem egyszeri sastól kicsit meglepő módon sikolyunkat használhatjuk ki: a négyzettel egy lassú, szónikus lövedéket bocsátunk ki, ezzel kell a hollókat, vagy az általuk hátrahagyott „légcsapdákat” darabokra pattintani.
Ezek a kicsi, rövid, általában még a 2 perces hosszt sem meghaladó kihívások nem önmagukban értékesek, hanem azért, mert miután ráérzünk az ízére, fantasztikus dolog messze Párizs felett, vagy épp a romos tetők szűk folyosóin repülni.
A navigálás teljes egészében a fejünk mozgatásával történik: ha elfordulunk, sasunk is fordul, ha pedig oldalra biccentjük nyakunkat, éles kanyart kapunk; a kontroller a lövésen túl csak a gyorsításhoz és lassításhoz kell. Az összhatás elképesztően jó, akár egy sikátorban forgolódunk villámgyorsan, akár lustán siklunk előre a magasban.
A játék lényege még ezek ellenére is a multiplayer. Egy egyzászlós CTF, ahol a zászló egy nyúltetem és a cél egy véletlenszerű helyen felbukkanó fészek.
